Fordított aspektus - Interjú Baukó Leventével

 

Nos, a cím ne tévesszen meg senkit, nem a magyar labdarúgás szépségeiről fogunk beszélgetni a tehetséges fiatal versenyzővel, téma a kőkemény motorsport, ám lesz egy kis pálfordulás.

Sok cikk íródott már a szimulátor sportból a valós versenyzésig halovány köldökzsinór mentén eljutott sztárpilótákról, és akadt példa, mikor vezető tehetségek meséltek saját útkeresésükről, melyben a virtuális világból igyekeztek a Pályára orientálódni.
Én azt hiszem létezik egy harmadik nézőpont is …

 

 

Levente, legelső beszélgetésünk előtt utánanézve eddigi karrierednek, nem találkoztam szimulátoros múlttal. Te hogyan kezdted a versenyzést?

• 2004-ben, 11 évesen amatőr gokartba ülve kezdtem, akkor még csak egy-egy versenyen indultam és sosem gondoltam volna, hogy egyszer egy ilyen komoly versenycsapatban fogok lehetőséget kapni, mint a HF Racing Team.


Napjainkban széles körben elterjedt a szimulátor software-ek használata a valós versenyzésben. De akad pár Pilóta, aki mereven elzárkózik a felkészülés, a tesztelés eme válfajától. Mi lehet ennek az oka, és te hogy közelíted meg a kérdést?

• Igen, mert nem teljesen adja vissza a valós helyzetben, valós körülmények között történő dolgokat. Az elzárkózásról meg annyit, hogy ez is pilótától függő. Van, aki nem szereti ezt a fajta felkészülést, mert ilyenkor berögződik egy elképzelés a fejében és élőben ez lehet, hogy teljesen más lesz. Példának okáért én is edzettem szimulátorral, megszoktam a pályán a fékpontokat, nagyjából belőttem hová esik, és mikor élesben mentem végig a pályán, akkor mégis teljesen más volt, gyakorlatilag újra kellett tanulnom az egészet. A szimulátorban, ha hibázol, egy gombnyomás az egész és minden javítva van, élőben azért ez teljesen másként működik. Nem beszélve arról, hogy a valós életben egy-egy komolyabb baleset akár súlyos következményekkel is járhat. Én ettől függetlenül egyébként szeretek otthon szimulátorozni, mert rengeteget lehet belőle tanulni.


Mit gondolsz, lehet valaki hasonlóan sikeres a volán mögül a pc elé ülve szimulátor versenyzésben, mint ahogy fordított esetben pl. Michelisz Norbert?

• Azért ez egy összetettebb dolog attól, hogy csak úgy rá tudjam vágni az igent, vagy a nemet. Ha mindenképpen választ kéne adni, akkor azt mondanám, talán igen.


Milyen tanácsokat adnál egy átlagos "játékosnak", hogyan fejlessze mentális adottságait, hogy képes legyen szintet ugrani, vagy akár – teszem azt – egy valódi pilóta kvalitásaihoz felküzdeni magát?

• Ehhez látni kellene, hogy mit csinál jól, vagy mit csinál rosszul az adott versenyző. Az autóversenyzés egy bizonyos szintig tanulható, egy szinten túl viszont már előtérbe kerül a tehetség. Amit leginkább ki kell alakítania egy versenyzőnek, amikor a pályán megy nagy sebességgel, az a „no fear”, azaz ésszel, de félelem nélkül kell menni. Nekem hozzávetőleg másfél évembe került, amíg a Mazda Rx8-al olyan köridőt tudtam menni az Euroring pályán, amilyet szerettem volna. Azaz ahogy a jelenlegi csapatom a HF Racing Team mottója tartja: "alázatosság, bátorság és kitartás, csak ez lehet a siker kulcsa. .."

 

 


És ugyanezt kérdezném vezetéstechnikai szemszögből is: mi a "tökéletes" kör titka?

• A tökéletes körről megoszlik a versenyzők véleménye. Van, aki szerint nem is létezik ilyen, van, aki úgy tartja, 5-10 évente egyszer sikerül összerakni. Szerintem viszont egy jó kör titka a kellő figyelem és alázat a pályán.

Mik azok, amiket te legtöbbet gyakorolsz, és legfontosabb "összetevőknek" tartasz ezen a területen?

• Nem tudnék igazán kiemelni ilyen elemeket. Itt mindent egységesen tudni kell ahhoz, hogy igazán jó lehessél. Számomra a legfontosabb, hogy a pályán igazán jól tudjak menni; nyilván ezt is gyakorlom a legtöbbet, de ugyanúgy tudni kell bánni az emberekkel, a médiával stb., tehát ez tényleg egy nagyon összetett dolog.

Hogy fékez tökéletesen, legrövidebben, leggyorsabban egy Profi, mi a titka? Motorfék - gázelvétel –pedálfék - használat aránya?

• Egy féktávon nagyjából mindig ugyanaz a menetrend. Kemény fék, visszaváltasz, fellágyítod a féket és fordulsz.

Hogy mennél bele egy kanyarba hátsó kerekessel, és hogy fronthajtással? Hol adnál, hol vennél el gázt? Hol és főleg hogyan fékeznél?

• Amíg nem ismeri a versenyző a pályát, addig óvatosabb, mikor kezdi megismerni, akkor szépen fokozatosan gyorsulni tud. Gyakori hiba az utcai vezetőknél, hogy lágyan kezdik a féktávot és utána taposnak a fékre. Ez a nem helyes technika, mert pont fordítva kell! Keményen megfékezed az autót és szépen finoman visszalágyítod a féktáv végére érve. Ez nem egy könnyű technika, de tanulható. A fékpontok nagyjából ugyanoda esnek egy első és egy hátsókerekes autóval, a kigyorsítási technika picit más. Míg egy hátsókerekes kitolja magát a kanyarból, addig egy elsőkerekes kihúzza. Magyarra lefordítva, a hátsókerekessel tartod a gázt a kigyorsítási pontig, az elsőkerekessel lehet picit vadabban. Az ideális ív mindkét esetben ugyanaz.

Mikor ideális az ív és a kigyorsítás?

• Ha a lehető leggyorsabban tudsz kijönni belőle.


Mennyi idő alatt tanulsz meg egy pályát? Hogyan látsz neki, és meddig tart, amíg egy számodra elfogadható kör születik?

• Azt hogy kinek mennyi idő kell megismerni az adott pályát, nem nagyon lehet megmondani. Ez teljesen pilótától függ. A lényeg az, hogy a pályán fejben mindig ott vagyok már, ahová érkezni akarok, nem ott, ahol éppen vagyok.

Milyen szintű csapat-, instruktori- és műszaki támogatást kapsz ehhez a HF Racing-től?

• Hála Istennek a csapat nagyon komolyan, és magas szinten támogat. A vezetéstechnika mellett versenytechnikai-, média-, és mentális felkészítést is kapok. Maximális támogatást élvezek, és ez nagyon jó érzéssel tölt el.

 

 

Láttam egy jó pár képen, ahogy bütykölöd az autókat. Mi a végzettséged?

• Autószerelőnek tanulok, mindig is az autók kötöttek le igazán, és a jövőmet is autószerelőként tudnám elképzelni.

Kicsit kanyarodjunk vissza a pályafutásodhoz. Ha jól tudom forma Renault 2.0 osztályba igyekszel, de voltak túraautós élményeid is. Melyiket nehezebb vezetni, melyik széria igényel nagyobb felkészültséget, rátermettséget?

• Egyértelműen a Formula autó. Ott fizikálisan és mentálisan is tökéletesen a topon kell lenni.

Szeretteid, hogy viszonyulnak a munkádhoz, a szenvedélyedhez?

• Megoszlik. Van, aki csak legyint, van, aki félt, és hála a jó égnek édesapám, - aki szintén a csapat tagja - nagyon nagy erőbedobással segít és támogat.

Ha értesüléseim nem csalnak, indulsz a hamarosan következő Endurance futamunkon. Honnan ismered a Csapattársaid?

• Sajnos nem tudok még semmi biztosat ígérni, de mindenképpen szeretnék ott lenni és indulni. Egyelőre csak internetről tudom, hogy kik ők, de remélem fogunk személyesen is találkozni.

Mit javasolnál egy szűkösebb anyagiakkal rendelkező szimulátor versenyzőnek, milyen lehetőségei vannak, milyen úton tud elindulni a Pilótává váláshoz?

• Egy igen rögös úton. Ez eléggé nehéz dolog. Ide szerencse kell, kapcsolatok, elszántság, pénz, stb. Sajnos nem túl egyszerű dolog. De a HF Racing Team utánpótlás nevelő programját csak ajánlani tudom.

 

 


Volt már olyan pillanat, amikor motiválatlannak érezted magad, vagy nem ment a versenyzés? Mi segített a hullámvölgyből kilábalni?

• Persze, volt. Ilyenkor lementem a pár száz méterre lévő benzinkúthoz, vettem egy mély levegőt és visszaállt minden a normális kerékvágásba. Voltak mélyebb pontok is, olyankor szükségem volt a csapat támogatására, édesapám és a barátaim törődésére, és egy kis szabadságra, nyugalomra.


Mire vagy a legbüszkébb?

• Arra, hogy van olyan ember, akiről tudom, hogy én motiválom. Ez leírhatatlanul jó érzés.

Mi a végső célod, aminek elérését jelen pillanatban vegytisztán reálisnak tartod erre a szezonra és a pályafutásodra?

• Az idei szezonban minél több kisebb versenyen szeretnék elindulni, a jövőre nézve meg idővel kitisztulnak a dolgok. A pályafutásommal kapcsolatban pedig sosem mertem igazán nagyokat álmodni, mert fentről lehet nagyon nagyot esni. Inkább „step by step” lépésről lépésre elv alapján szeretek haladni biztonságos talajjal a lábam alatt.

 

 

Köszönöm az interjút, és az RC-HU összes tagja nevében nagyon sok sikert kívánunk!

by Tóth Krisztián CHRISTOPULOS