Sonoma ahogy én láttam..

Sonoma ahogy én láttam..

Még szinte ki sem hűlt az aszfalt a V8-as szörnyetegek után, a Racing Club Hungary március 9-én máris birtokába vette az 1968-ban épült, 160láb szintkülönbséggel tarkított, 3.2km hosszú pályát egy verseny erejéig. A gyors „melegváltáshoz” hozzá vannak szokva a pálya munkásai, hiszen ez az USA legkihasználtabb pályája, 365-ből 340napon keresztül láthat valamilyen autós eseményt az ide látogató közönség.
Munkahelyi, illetve magánéleti elfoglaltságaim miatt semennyit sem tudtam gyakorolni a pályára. (igen, tudom hogy látszódott..)Vasárnap úgy gondoltam, leveszem a vásznat, leporolom az öreg szamurájt, és megsétáltatom. Köszönhetően az internet problémáimnak, illetve a MÁV-nak, csak a start előtti utolsó pillanatokban értem ide. A kvalifikáció számomra teljesen megszokott eredményt hozott, Bánki Bence futotta a leggyorsabb időt, mögötte Töki érkezett be második legjobb idővel. A rajtsorrend a következőképpen alakult az első, gördülőrajtos futamra:
 

1. BBence
2.Töki
3.Dez
4.Joe
5.Söri
6.Nebom
7.Pico
8.Bandybaa
9.KommyKT
10.Gyarmati Jani
11. Vass Gyula
12.Solberg
13.Christopulos
14.S@nyi.

Sajnos a 14.rajthelyen lévő S@nyi, technikai gondok miatt lemaradt a mezőnytől, ám kis idő múlva mégis utánuk tudott menni, így ugyan hátrányból, de el tudott rajtolni ő is. A célegyenesre ráfordító kanyarhoz érkezve már mindenki a helyén állt, így gond nélkül elrajtolhatott az egész mezőny. Az első kanyarban Bence fordult elsőnek, viszont Töki hibázott, keresztbe csúszott alatta a BMW, ezzel elvesztette értékes 2.pozícióját, és visszacsúszott a 13.helyre, majd a kör végén ismét megpördült a fűről az aszfaltra visszaérkezve, miután meglökte Christopulost.(Én úgy láttam, mintha Christopulos laggja zavart volna be)A második körben a 3.helyen futó Dez a fűre kifutva lelassult, így Söri vette át a helyét, amelyet a verseny végéig meg is tartott. Szintén ebben a körben a 7. helyen futó Bandybaa a célegyenes előtti féktávot nagyon elmérte, és az autóm mögött 1 méterrel keresztben elcsúszva állt bele orral a gumifalba, befejezve ezzel a versenyt. Sajnos nem ő zárta a kiesettek listáját, később Vass Gyula is kiegyenesített egy kanyart, működésképtelenné téve ezzel autóját. A verseny gyakorlatilag nagyobb baleset nélkül zajlott le, én a 8.helyen futottam be, ami a körülményekhez képest(billentyűzet, + utálom a pályát) számomra elfogadható eredmény. Első helyen BBence futott be,őt követte Joe,Söri,Dez,Nebom,Pico, Töki, illetve jómagam.
 

A második verseny rajtsorrendje:
1.Solberg
2.Töki
3.Pico
4.Nebom
5.Dez
6.Söri
7.Joe
8.BBence
9.Christopulos
10.Gyarmati Jani
11.KommyKT
12.Vass Gyula
13.S@nyi
14.Bandybaa.

A második versenyen a szabályok értelmében fordított rajtsorrendben indultunk, ami azt jelentette, hogy én illetve Töki voltunk a mezőny legelején, ami számomra ennek a pályának az esetében annyira nem előny, inkább hátrány, mivel tudtam, hogy előnyöm körülbelül 2 kanyarig fog tartani, ezért próbáltam a lehető leghamarabb kihúzódni, hogy a nálam gyorsabb versenyzőket elengedjem úgy, hogy közben én sem vesztek túl sok helyet. Az első kör legvégéig a második helyen voltam, amire álmomban sem számítottam volna, az utolsó kanyarban azonban minden reményem, és esélyem elszállt egy pillanat alatt.. Egy hangos puffanást hallottam, aztán már a gumifalban találtam magam. A motor leállt, felvillant a meghibásodást jelző piros villáskulcs. Kész. Vége. Nem tudtam abban a pillanatban, hogy mi történt , illetve ki lökött meg, de nem is érdekelt, csak az, hogy az öreg szamuráj harcképtelenné vált. Nem akartam feladni azonnal, nekiindultam, de sajnos az első futómű nagyon megsínylette az esetet, ott már tudtam, hogy az én versenyemnek itt vége van. Falba csúszásomat követte Vass Gyula, akit a 13.helyen érkező Christopulos a falba lökött egy elfékezést követően. Következő körben még Vass Gyulával ment egy kis adok-kapok, viszont a kör végén sajnos nagyon rövidet húzott, Gyarmati Jani ugyanis a falnak csapódva visszapattant a pályára, egyenesen a padlógázon érkező Gyula elé, aminek a vége hatalmas csattanás, és pörgés-forgás lett. Olyannyira megijedtem, hogy ismét beleálltam a falba. Gyarmati Jani az esetet követően azonnal kihúzódott a boxba, ezzel befelyezve a versenyt.
A futam hátra levő része nagyobb, említésre méltó esetek nélkül zajlott le, külön dícséretet érdemel Pico a szép vezetésért, illetve hogy sokáig tudta tartani a 3.helyét! A végeredmény a következőképpen alakult (első 8 pilóta): Töki, BBence,Joe,Pico,Söri,Nebom,Dez,KommyKT.
Végeredményben BBence kapott 18 pontot, Joe 14-et, Töki 12-t, Söri 10-et,Pico 8-at, Dez 7-et,Nebom szintén 7-et, és KommyKT is és én is 1-1 pontot kaptunk.
Én úgy gondolom, hogy számomra ez az idény „mínuszos” hétvégéje, ennyire rosszul még nem sült el bajnoki futam számomra, és szerintem Vass Gyulának sem ez lesz a kedvenc eseménye.
 

Ez alkalommal is úgy gondoltam, megkérdezek egy versenyzőt, mondja el véleményét a futamról, aki nem más mint Bánki Bence.

BBence: "Már tavaly is ellátogatott a mezőny a California állambeli Sonomába, tehát sokunk számára ismerős volt a pálya. Igazi unikum ez az aszfaltcsík: egy hegy lábánál terül el, és ennek megfelelően a pálya sem nélkülözi a dimbes-dombos szakaszokat. Az egyenetlen pályaviszonyok és a minket évről-évre fogadó pokoli hőség a technikát is megviselte, tehát senki nem számíthatott könnyű versenyre.
 

Szerencsére sikerült megtalálnom a tökéletes beállítást, így a pole pozíció - ebben a bajnokságban idén már hetedszer - az enyém lett. Az izgalmakat a súlyok kiosztása körüli nehézség és a felvezető körben megvalósuló helycserék csak fokozták. Már ez sem volt szokványos, de ami ezután következett, az maga volt az őrület: nagy volt a kavarodás, sokan beragadtak, mások viszont rengeteg pozíciót léptek előre, így egyszerre érkeztünk meg az első kanyarba. Szerencsére nem történt komolyabb galiba, de ekkor még nem lélegezhettünk fel: két kanyarral később Töki megforgott, Söri és Dez pedig házon belül próbáltak eldönteni, ki eredhet a remekül helyezkedő Joe után. Kanyarokkal később Solberg gyönyörű előzést mutatott be, amikor féktávon előzte meg KommyKT-t és Gyarmati Janit - úgy, hogy egyáltalán nem mérte el a féktávot: gyönyörűen látta meg a lehetőség, és élt is vele. Mögöttük Töki és Christopulos ütközött, aminek köszönhetően mindketten sok időt veszítettek. Régen láttunk már ennyi izgalmat egy kör alatt! Ennek ellenére azt mondom, nem bánom, hogy kimaradtam az adok-kapokból. Az első verseny tehát számomra összességében nyugodtan telt - mindent elmond erről az a tény, hogy a futam második felében már a többiek versenyét is volt módom figyelemmel követni. A tempóm jó volt, a gumikkal is jobban tudtam gazdálkodni, mint azt vártam.
A második verseny számomra sosem sétagalopp, mivel a mezőny sűrűjéből kell indulnom. Ezen a pályán ráadásul rendkívül nehéz előzni, így csak a szerencsémben és a többiek hibázásában bízhattam. Az első kanyart szerencsére épségben átvészeltem, és még nyertem is pár pozíciót. A hatodik helyen haladtam, amikor Söri egy merész manőverrel megelőzött. Az elvesztett pozíciót azonban rögtön vissza is nyertem, mivel sajnos előttem Dez és Solberg ütközött, aminek következtében utóbbi kilenc pozíciót veszített. Kár érte, mivel Solberg remekül teljesített a hétvége folyamán, és reális esélye lett volna az ötödik-hatodik helyen végezni.
Miután Söri visszaadta a pozíciót (sportszerű volt, le a kalappal!), Pico és Joe után eredtem. Remek pillanatokban volt részünk, amikor egymást kergettük. Ők ügyesen védekeztek, én pedig - próbáltam legalábbis - higgadtan támadtam. Picót az első kanyarban előztem meg, majd pár körrel később Joe eszén is sikerült túljárnom. Ő nagyon nehéz falat volt - három vagy négy kanyaron át egymás mellett mentünk, mire sikerült besorolnom elé. Érik már neki a futamgyőzelem, az biztos!
Tökit már nem értem utol, de nem bánkódom, mivel így is 50 ponttal zártam a hétvégét, és sikerült növelnem az előnyömet a bajnokságban.
Szeretnék gratulálni a futamon résztvevőknek, hogy próbáltak szabályosan és pontosan versenyezni! Ezen a szűk pályán egy vagy két esetet kellett csak vizsgálnunk, ami kifejezetten pozitív fejlemény.
Következő állomás: Suzuka! Találkozzunk ott is!

         Köszönöm a figyelmet
          Solberg™