Szezonzáró interjú Klubtagjainkkal I. - Bence és Dez.. aki kérdez Solberg.
A Szezon végeztével, gondoltam meginterjúvolom a Klubtagokat mégis hogyan élték meg a bajnokságokat.
Az RC-HU Yvan Müllerjével , Bánki Bencével és Csőke Dezső, Dez -el beszélgettem.
Elsőnek következzen Bence.
Szia Bence!
- Mesélj kicsit magadról , hogy jött neked a szimulátorozás, gondoltál-e volna rá, hogy ilyen eredményeket fogsz elérni?
Már hat-hét évesen is érdekelt az autósport, billentyűzettel már ekkor is a versenypályákon róttam a köröket. Komolyabbra tizenkét-tizenhárom évesen fordult ez a szenvedélyem, amikor megkaptam a Logitech Driving Force GT kormányomat. Először rFactor szervereken versenyezgettem (főleg formaautókkal), de egy ligának sem voltam ekkor még tagja. Race 07-re tavaly kora tavasszal váltottam, és egy barátom (Cseke Martin) meghívására csatlakoztam a klubhoz. Ezt a döntésemet azóta sem bántam meg, és bízom benne, hogy még sokáig versenyezhetek veletek.
- Hogy telt az utolsó verseny, milyen érzésekkel, mennyi felkészülésekkel vágtál neki?
Kicsit tartottam a makaói pályától, de a prekvalifikáció köridejei alapján egyre inkább megnyugodtam, és sikerült teljes mértékben a versenyzésre koncentrálnom. Sokat készültem, és ennek meg is lett az eredménye, mert egy remekül összerakott körrel (és egy csipetnyi segítséggel Deztől) bementem 2:27 alá. Ez fontos volt mentálisan, mert így minden teher lekerült a vállamról, és felszabadultan róhattam a köröket.
Az időmérő és az első futam is - hála az égnek - elég unalmasan telt számomra, a bajnoki címet már ekkor bebiztosítottam, ezért a második futamon már csak egy kis örömautózás volt hátra.
- Mi a véleményed a szezonban elért eredményeidről, illetve más versenyzőkről?
- Elégedett vagyok magammal, de mi mást is mondhatnék? :) Pedig a bajnokság(ok) elején nem úgy alakultak számomra a dolgok, ahogy szerettem volna: Monzában rajthoz sem tudtam állni, a következő verseny (Mid-Ohio, a másik bajnokságban) időmérőjét pedig elbuktam - bár fél órával később a szezonnyitó futamot megnyertem. Aztán szép lassan beindult a gépezet: Marrakechben megnyertem a második futamot, Sebringben is jól teljesítettem, Szlovákiában pedig kétszer is a dobogó legmagasabb fokára állhattam (bár Töki távolmaradása és a KommyKT elleni manőverem csorbát ejt ezen a dicsőségen). Ekkor már éreztem, hogy lehet keresnivalóm a mezőnyben, és az utolsó versenyig harcban lehetek a bajnoki címért.
Az összetett végkimenetele szempontjából talán a sonomai versenyhétvégét nevezném a legfontosabbnak. Ekkor már nagyon kiélezett volt a verseny én és Töki között, mindketten próbáltunk a határon autózni hiba nélkül. Azon a hétvégén az első futam után kisebb előnyre tettem szert a tabellán, ami lélektani előnyt jelentett. A CoC1-ben a magny-coursi versenyre tekintek így.
Nincs bennem hiányérzet, mert szerintem mindent kihoztam az autóból, amit lehetett. Az időmérős teljesítményem abszolút rendben volt, de a versenytempómon és a gumikezelésemen még kell kicsit javítanom. Próbáltam mindig a sportszerűség határain belül autózni, de így is részese voltam egy-két incidensnek (amik nem mindig az én hibámból történtek), amikből ámbár nem volt sok, de a számukat szeretném jövőre tovább csökkenteni.
És hogy ne csak magamról beszéljek: a mezőny rengeteg kellemes meglepetést okozott számomra, sokat fejlődtünk tavaly óta. Töki teljesítményét nem kell részleteznem senkinek, versenytávon ő a legösszeszedettebb, hatalmas tapasztalata van, a mezőnyben szerintem neki legnagyobb a tekintélye. Sokat tanultam tőle nemcsak a pályán, hanem emberileg is. Számára az élmény a legfontosabb, de úgy látom, kiéhezett már a sikerre - csak nehogy evés közben jöjjön meg az étvágya!
Söri, Dez, Joe és Pico szépen elszórakoztak egymással a mezőny harmadik-hatodik hely közti traktusában. Az a szép ebben a négyesben, hogy mindannyiuk más stílussal rendelkezik, az ellenük való versenyzés más megközelítést kíván meg. Söri, Dez és Joe egyaránt voltak padlón és a fellegekben is az évad során, de főleg egymás hibáiból éltek - ha bármelyikük stabilabb teljesítményt produkált volna, könnyen maga mögé utasíthatta volna a másik kettőt. Pico érkezése talán kissé felrázta őket, és pikáns csatákból az év végén már nem is volt hiány.
Akiket még szeretnék megemlíteni: Nebom és KommyKT hozzáállása előtt megemelem a kalapom, igazi úriemberek a pályán, ami manapság elég ritka, főleg a túraautózás világában! Higgadtságuk és megfontoltságuk már nem egyszer kifizetődött, remélem, sok sikerben lesz a következő bajnokságokban részük.
A legnagyobb fejlődés Christopulos nevéhez fejlődik, aki a mezőny végén ólálkodó autótörőből egy érettebb, a pontszerző helyekért csatázó pilóta vált. A PR munkával járó nagyobb önbizalom a pályán is éreztette a hatását, aminek ékes jele volt az LCD-n való részvétele és a hungaroringi ötödik helye is.
- Mik a terveid a következő szezonra?
- A teljesen átalakuló lebonyolítási rendszer (négy bajnokság, egyenként hét futammal) minden bizonnyal érdekes változásokat fog hozni, ugyanis inkább "sprint" jellegűvé válnak a bajnokságok, ahol a kisebb hibák is megbosszulhatják magukat. Minden bizonnyal azt is meg kell majd szoknom, hogy szeptembertől kevesebb időm lesz gyakorolni, de bízom benne, hogy ez a teljesítményemen nem fog meglátszani.
Már korábban eldöntöttem, hogy autót váltok, és lecserélem a Hondát egy ütőképesebb modellre. Nehéz lesz megválnom ettől a remek járgánytól, mert három bajnoki címet szereztem vele, és hát nem tudom, van-e innen feljebb... A német technika felé kacsingatok (hogy pontosan melyik felé, azt mindenki döntse el maga ;) ), de a Chevrolet is benne van a pakliban - két-három márka esélyes jelenleg. Komoly tesztelői munka után fogom meghozni a döntést.
Sajnos csapattársam, Martin egyéb elfoglaltságai miatt nem tudott idén olyan sok futamon rajthoz állni, mint ahogy szerettük volna. Kár, mert úgy gondolom, esélyes lett volna a bronzéremre legalább az egyik bajnokságunkban, és a csapatok közt lenyomhattuk volna Tökiéket is. Közös megegyezéssel úgy döntöttünk, külön utakon folytatjuk tovább. Ezúton is szeretném megköszönni a Lajhár Teamért tett erőfeszítéseit, és örülök, hogy a csapattársa lehettem!
És ha már a felállásról van szó, megragadnám az alkalmat, hogy üdvözöljem a csapatnál Niegreisz Danit (vagyis Solberget), aki a következő szezonban a csapattársam lesz! Ő egy igazi "tökös" versenyző, és rengeteg potenciált látok benne, szerintem még sok meglepetést fog nekünk okozni! Ha beüzemeli és megszokja a kormányát, a stabil pontszerző helyekre várom, és még néhány dobogós helyezés sem elképzelhetetlen.
Összegezve: a négy egyéni bajnokság közül egy megnyerése a minimális cél, és maradéktalanul elégedett akkor lennék, ha kettővel sikerülne gyarapítanom bajnoki címeim számát. A csapatok értékelésében szeretném, ha mindig a legjobb háromban látnám a Lajhár Teamet, és egy kis szerencsével akár az első helyért is csatázhatunk. Annyi bizonyos, hogy rajtam nem fog múlni semmi, és mindent megteszek a sikerért!
Solberg ™
_____________________________________________________________________________________________________________________
Második interjú alanyom Csőke Dezső.
Szia Dez!
- Mesélj kicsit magadról , hogy jött neked a szimulátorozás, gondoltál-e volna rá, hogy ilyen eredményeket fogsz elérni?
Sosem játszottam PC-n szimulátoros játékot. Annak idején a Gran Turismo PS2-n nagy kedvenc volt. Úgy két, két és fél éve ismertetett meg egy barátom a Race 07-el. Akkor még offline játszottam, és nem is gondoltam volna, hogy egyszer majd nem csak AI-k ellen fogok versenyezni. Aztán jött a Race Injection. Itt sokat fordult a világ. A nyílt szervereken sokat játszottam, és megismerkedtem néhány magyar sráccal. Velük jókat csatáztunk, de mindig volt egy pár kretén crasher aki megkeserítette az élményt. Aztán egy páran meguntuk a sok idiótát, és nagy reményekkel belevágtunk a szerverbérlésbe, hogy végre normális emberekkel izgalmas csatákat vívhassunk a saját szerverünkön. Valahol itt kezdődött a Racing Club-Hungary.
Az elért eredmények? Hát már a nyílt szervereken is találkoztam néhány UFÓ-val, és itt a Clubban is vannak szép számmal igen gyors versenyzők, úgy hogy amit sikerült elérnem a bajnokságainkban arra nagyon büszke vagyok. Tudom hol a helyem a mezőnyben. De számomra nem is egy bajnoki cím a legfontosabb hanem, hogy egy jó társaságban jól szórakozzak. Persze hazudnék, ha azt mondanám engem nem érdekel hol végzek egy futam után, de sokszor jobban tudok örülni egy harcos, előzésekkel tűzdel 7. helynek a mezőny végéről rajtolva, mint egy tökéletes időmérő után egy 3. helynek unalmas kőrözgetés után.
- Hogy telt az utolsó verseny, milyen érzésekkel, mennyi felkészülésekkel vágtál neki?
Hát az utolsó versenyem talán a Porsche kupában volt, ha minden igaz Mugelloban. A pályát nagyjából már ismertem úgy hogy nem kellett sokat készülnöm, de azért össze kellett barátkoznia a Porschémnak az olasz aszfaltcsíkkal. Az első futam nem volt túl izgalmas a számomra. Sima kőrözgetés volt légüres térbe. P2. De a második menet a fordított rajtrácsnak köszönhetően elég izgalmasra sikeredett. Nagy küzdelemben a 3. lettem 0.3 mp-vel a győztes mögött. Na az ilyen futamok miatt szeretek köztetek versenyezni. J
- Mi a véleményed a szezonban elért eredményeidről, illetve más versenyzőkről?
Mit is mondhatnék. Voltak jó versenyeim nagy csatákkal, de voltak amiket elbénáztam. A Realistic Championship ( RC-HU RC2) nem indult valami fényesen. A szezon első felében a versenyek nagyobbik részében a két futam közül valamelyikbe a kettő közül mindig belecsúszott valami gubanc. Vagy nulláztam, vagy nagyon hátul értem célba, és így elég karcsú pontokat sikerült bezsebelnem egy-egy hétvégén. Most így utólag szerintem itt ment el a bajnoki bronz nem az utolsó futamon. Bár még ott is nagy volt az esélyem, hogy meg lesz, de hibáztam ( sokadszor), így a nevető 5. Joe-é lett a dobogó legalsó foka. Megjegyzem teljesen megérdemelve. A másik bajnokság a Cup of Continents (RC-HU CoC1) nem volt elsődleges számomra, így a futamokra való felkészülésem nem volt elégséges ahhoz, hogy hasonló eredményt érjek el mint az RC2-be.
A többi versenyző? Mint tudjuk, van köztünk két nem evilági.J Bence, és Töki. Számomra ők nem elérhetők, ha minden stimmel náluk. Bár ha plusz súllyal mennek, akkor talán teremhet némi babér. Vagy ha hibáznak. Aztán vannak a többiek aki számomra a nagy riválisok. Itt van például a csapattársam Söri. Nagyon gyors, és ráadásul sokkal jobban bánik a gumikkal, mint én. A sírba visz, hogy én már szinte felnin megyek, némelyik futamon a vége felé, ő meg vígan körbe kocsikázik a verseny utolsó harmadában. J De sorolhatnám a jobbnál –jobb versenyzőket, mint például Joe, Pico, Nebom, vagy ha előkeveredik néha Király Krisztián. Ők a mérce számomra. Meg aztán itt van Bandybaa, KommyKT, Gyarmati Jani. Ha összetalálkozunk a pályán ők is kőkemény ellenfelek, és hatalmas küzdők. Aztán itt vannak az újdonsült ,és régi-új clubtagok Szente Jani, Illés Attila, Csizmadia Ákos is, akikkel még nem versenyeztem sokat. Brain, aki ha szorgalmasan készül egy-egy futamra igen előkelő helyezésig is eljut egy-egy prequalifikáción. Sumi, Zombori Ádám vagy akár Seiber Jani is, ha előkerülnek biztos, hogy az élmezőnybe csatáznak. És a többiek is, S@nyi, Kitfi akikben sok potenciál lakozik, amit néha-néha alkalom adtán megmutatnak nekünk. Vannak köztünk más ligákat megjárt „veteránok” Zahi, Hegyi Zsolti. Nekik se tudsz újat mutatni a pályán. És legvégül, de nem utolsó sorban itt van nekünk Páyer Atis és Solberg. Ha eltudnak indulni néhány futamon, akkor biztosak lehetünk benne, hogy a futam utáni összefoglaló nem lesz unalmas. Persze akadnak súrlódások egyszer-kétszer, de hát ilyen egy rendes család .
- Mik a terveid a következő szezonra?
Minél több futamon elindulni. Mentálisan erősnek lenni. Kevesebbet hibázni. Hogy ez hová lesz elég, azt most még nem tudom. De a cél a dobogó. Csak pozitívan J
Dez Solberg ™