Schöne Arbeit, Meine Herren!

Schöne Arbeit, Meine Herren!

-monda Ferdinand Piech, mikor 2007ben még rajz formájában elé tették a Passat CC-t, ami már a papíron pózolva is tuti sikernek mutatkozott. 2008-ban fizikálisan is elkészült a világ első CC-je, ami jelen esetben a  Comfort Coupé kezdőbetűiből kapta nevét. Lényegében egy sport Passatot kell elképzelni, én először mikor megláttam, simán kinéztem belőle vagy 3000 V6ot, összkerékkel, és agytépő teljesítménnyel. A motor paletta eléggé szűkös, benzinmotorból egy 2 literes TSI, illetve egy 3.6 literes V6-os választható, dízelből mindösszesen egy 2 literes.  A tesztben szereplő változat egy 2009-es 2.0 CR(common rail)TDI, barátságos 140 lóerővel, és 6 sebességes kézi váltóval. Az igazság az,hogy a cikk írásakor már bőven 6-7000km-t mentem már az autóval, szóval ismerem már mint a tenyeremet. Megjártuk vele az Alpokat, és Szardíniát is, és soha, sehol sem hagyott ott, nem keletkezett hibakód sem egy erősebb ajtó becsukástól, nem kellett szervízt , sem sárga angyalt hívni hozzá, pedig 4 év alatt 200.000km-t megtenni, főleg budapesti forgalomban, szerintem elég nagy trauma egy autónak.
Kívülről nézve az autó egy dögös szívtipró, nyugodtan mondhatjuk rá, hogy a Volkswagen macsója, bár a régebbi felfogású VW-fanok, illetve vásárlók egy része biztos, hogy visszahőkölt, mikor a jól megszokott, pofon egyszerű, konzervatív, németes kinézetű modellek után egy nagyot álmodva kidobta a gyár az első olyan VW-t , melynek a külseje nem olyan unalmas mint a Mónika show, ráadásul rögtön a Passat nevet akasztották rá! Elől természetesen projektoros xenon fényszóró mutatja az utamat a sötétben, amely kanyarokban még követi is a kerekek fordulási irányát, ráadásul fényérzékelős, tehát csak akkor kapcsol fel, ha elkezd szürkülni az idő, alap esetben csak a helyzetjelző világít. Hátul még a hagyományos izzók világítanak, szemben a mai kor igényeinek és  trendjeinek megfelelő ledes izzókkal. Az ajtónyitó gombot megnyomva egy barátságos fényszóró villantással, és belső tér világítással üdvözöl minket az autó, illetve az oldalablakokat leereszti kb 1-2 cm-t, mivel itt az ajtók keret nélküliek.( ami nekem speciel nagyon tetszik) Az alacsony hasmagasság, és tető miatt nekem nehézkes ki és beszállni a magam 194 centiméterével, viszont belül kényelmes, jó oldaltartású ülések fogadnak, melyek egy 10 órás út alatt sem keserítették meg az életemet, sőt, kifejezetten kényelmesek hosszabb távon is! Az üléspozíció egy kicsit versenyautós, alacsonyan ülök benne, kinyújtott lábakkal és karokkal. Ebben a modellben fém díszbetétek vannak az ajtókban, melyek alatt este hangulatos fehér díszvilágítás fut végig, amivel szintén lenyűgözte a kényes ízlelőbimbóimat. A műszerfal teljesen átlagos, az aktuális VW divatnak megfelelő műszeregységet, és kezelőszerveket kapunk, van USB csatlakozó, Apple támogatás.( A gyár a Hipsterekre is gondolt, amint egy iPhone-nal, vagy bármilyen i termékkel közelítünk a járgányhoz, azonnal csatlakozik , szinkronizál, meg mittudomén.)Minden a funkcionalitásnak, és a kényelemnek lett alávetve, ami magában nagyon jó, viszont nagyon unalmas is. A váltó egy precíz, rövid úton járó egység, én azt vettem észre, hogy a sportos vezetést egyáltalán nem tolerálja, nem lehet vele gyorsan váltani, egy picit akadozik. Természetesen mindenhol minőségi a kidolgozás, szaglik róla, hogy német autó, bár ennyi idő után már ZÖRÖG a műszerfal, ami nem tudom hogy a rossz utaknak, vagy esetleg illesztési elégtelenségeknek köszönhető, a kereskedés a rossz utakra fogja. Hátul olyan érzésünk van, mintha egy bunkerben ülnénk, hála az alacsony üléspozíciónak, és „háromnegyed-egynegyed” ajtó-ablak elosztásnak, viszont bőven elég a hely 2 felnőttnek, én a saját magamra beállított vezető ülés mögé befértem kényelmesen, plusz a középen kihajtható kartámaszba belefért úgy egy BigMac menü kólával, hogy nem vertem le egyszer sem a könyökömmel. A csomagtartó 532 literes, ami egy normál emberi használatra teljesen tökéletes méret, az üléssor ledöntésével tovább növelhető. A fedél nyitható a távirányítóról is, ami egyrészt nagyon praktikus, ha éppen egy nagy tárgyat cipelünk, és nem akarjuk letenni a földre, másrészt viszont az új autónkat bámészkodó embereket is véletlen szájba lehet vágni ilyen módon.
Menettulajdonságok :

Az orrban befészkelt két literes turbó dízel ereje bőven elég egy ekkora súlyú autó mozgatásához,  1800as fordulattól rakétaként lő ki az autó szinte bármelyik fokozatban. Átlagos budapesti forgalomban 6.2 litert fogyaszt, bár én télen kicsikartam belőle 4.8 litert is, ami azért valljuk be, egy 4 méter 80 centi hosszú, 1400 kg önsúlyú autótól nagyon baba!  Sajnos az ezt igazoló kép már nincs meg.A bemelegedési fázisban néha csúnya kerepelős hangja van, de ez egy Fiathoz képest eltörpül. A fékrendszer is rendesen teszi a dolgát, apró pedálérintésre is elkezd lassulni a kasztni, vészfékezésnél sincs zavarban, sőt hosszú nyújtott lejtőn való fékezésnél sem melegszenek fel annyira, hogy veszítene fékhatásából. Elérkeztünk az autó fekete leveséhez, ami nem más, mint a futómű. Igaz, hogy az úttartása példátlan a VW-k között, viszont olyan iszonyatosan keményre és kényelmetlenre sikeredett hangolni, hogy egy-egy kátyú elkapása igen csak veseszaggató élmény, hangos puffanással abszolválja az úthibákat, ami szerintem egy 10 millió forintos autótól elfogadhatatlan. Összegezve a tapasztalatokat, mondhatom hogy ez egy felesleges autó, mivel nem olyan kényelmes mint egy sima Passat, és nem is olyan sportos mint egy Merci CLS, de nekem kell. Kellett eddig is, most is, és kelleni fog ez után is, minden hibája, zörgése, és belső szervek elleni merénylete ellenére is, mivel talán ez az egyetlen olyan modern VW, amiben érzelem van, és szerethető!


Pozitívumok :
- motor
- váltó
- ülések
- csomagtér
- fogyasztás
Negatívumok:
- magas vételár, és szervizelési költségek
- futómű
- műszerfal zörgés




        Köszönöm a figyelmet:   Solberg